Tegnap este volt szerencsém életem eddigi legjobb chilijéhez curryjéhez mwg a hozzá tartozó kókuszos-kesudiós rizshez. Nem, nem én követtem el, hanem nekem főzték, mit mondjak, van még tanulnivalóm az életben.
Aztán ma én is főztem, illetve inkább csak figyeltem, amint Jack pulykacombot süt mangalicaszalonnával és vargányával. Jó órányi nyálcsorgatva várakozás után végre lezöttyentünk az asztal mellé, nekiestünk, majd 20 másodperccel később konstatáltuk, hogy az állat belül határozottan véres maradt. Baszics. Ezután a lalkesedésünk kissé alább hagyott és az ebéd hátralévő részében azt vitattuk, mit lehet kapni a nyers pulykahústól és az vajon halálos-e. Én elmeséltem mindent, amit a másfél méteresre növő bélférgekről tudtam, hogyan bújnak elő a végbélből meg minden, Jack pedig próbált meggyőzni, hogy dolgozzunk össze a férgek eltávolításában is, a részleteket inkább hagyjuk.
A maradék pulykára egyikünk se tartott igényt.
