Ha már vallással, családdal meg hagyománnyal indult a nap, hát így is fejeztem be, megünnepeltük a Hanuka első napját. A Hanuka erősen hasonlít a karácsonyra, van éneklés, gyertyagyújtás, ajándékozás, édességek, csak épp a döglött fát mellőzik, gondolom, anno a Negevben se fenyők, se sváb bevándorlóból nem volt túl sok, aki behozta a kultuszt. Ha bővebben érdekel, olvass utána, én is azt tettem, a faszom se bírja észben tartani ezt a rengeteg ünnepet.

Szóval mindent rendesen végignyomtunk, ima, gyertya és a többi, nem tudom, mikor vacsoráztam utoljára kipával a fejemen, ettünk olajban sült cuccokat, ahogy illik. Mondjuk már a levesnél elkezdett valami gyanús lenni, ez nem anyám főztje, de nem is a hugomé, az tutifix, annyira mozog otthonosan a konyhában, mint apáca a szexshopban, nem is anyósé, hát akkor ki? Aztán kiderült, hogy az egészet rendelték. A töröktől, a Vígszínházzal szembenitől. Mit mondjak, Mózes és Mohamed egy ütemre foroghattak a sírjukban, de oda se neki, jó volt a csirke kebab és a muszaka is, szevasz Hanuka.