Ma volt egy igencsak gondolatébresztő telefonbeszélgetésem a muterrel. Két hete nem találkoztunk, pedig 5 percre lakik, és még csak fel sem tűnt a dolog. Mármint nekem. Persze, meló van meg rohanás, mindig valahonnan valahová, de hogy szép csendben ennyire semmivé rozsdáljanak a családi kapcsolataim, és semmi nem indokolja, harag, múltbéli sérelem, rossz viszony, éppen ellenkezőleg, mindig jól kijöttünk, sokkal toleránsabb és jobb fej volt, mint szinte bármelyik általam ismert szülő, csak... csak... nem tudom.

Ez így nem jó.