Mit tesz az ember este, éhség és a kilók miatti aggodalom1 között vergődve? Hát rendel a Don Pepétől egy Light Pizzát, érted, egy pizza, ami nem hízlal, ami kalóriaszegény, ez kell ide. És aprólékos gonddal elnyomtam a baljós előérzetet, mint szadista a parázsló csikket2, amit a sovány pulykamell sonka meg a zsírszegény mozarella keltett bennem, meg ugye most ajándék lájtkólát adnak hozzá, kész, meggyőztek.
Hát ne tudjátok meg baszics. Soha. A talján séfek sikítva tiltakoznának az ellen, hogy ezt az ízetlen valamit lepizzázzák, én is csak azért ettem meg, mert már kifizettem, és sóher voltam kidobni. (Ettől maz elvtől csak akkor tekintek el, ha a kaja tiltakozik az elfogyasztása ellen.)
A Nutelláról nyilatkozta anno a cég egyik fejese, hogy megpróbálták kifejleszteni a szénhidrát- és zsírszegény verziót, de annyira szarnak találták, hogy hagyták a fenébe, inkább bevállalják, hogy a Nutella igenis hízlal, ez van, viszont isteni, minden kanál egy falat boldogság. Néha az őszinteség a legjobb marketing.
1 Azért nem írok lelkiismeretfurdalást, mert ahhoz lélek kellene.
2 Mindegy, min nyomja el, csak sikoltson az alany.
