Délután 4 tájban kezdett eluralkodni rajtam a hiányérzet, mi van már, senki sem hív, senkinek se hiányzom?! Na jah, döbbentem rá, otthon hagytam a mobilt, anélkül meg a nemzet iparának félkarú óriása vagyok vagy miafasz. Otthon 8 nem fogadott hívás és 3 sms, ebből egy a hitelkártya, hogy már megint elbasztam csomó pénzt olyan kisasszonkás holmira, mint szappan meg dezodor, mi lesz így a rakenroll-életérzéssel.

Aztán a Lánchídban visszacseréltük killerrel a Zippóinkat, valamint megkíséreltem 2 órában megváltani a világot becherpig szvb-jével, ami persze nem jött össze, de közben legalább megittam 1,3 liter rozéfröccsöt, aztán befutott a pig is, és adott nekem ajándékot, érted, pig, a Macskaflexelő, komolyan meghatódtam, egy üveg szlovák sört, másfél literes, PET, csavaros kupak, istenem, ilyet mi miért nem tudunk, Szlovákia über alles.

Tömören ennyi volt a nap, meg én is agyilag.