El tudsz képzelni olyat, hogy bemész egy étterembe, megkajálsz, majd amikor jön a pincér a számlával, hogy 1 800 HUF, mire te: - Ó, de hát nekem csak egy ötszázasom van! Most mit csináljak? Ritka, ugye? Na most én az elmúlt pár hétben a sokadik olyan esetbe futok bele, hogy jön az Ügyfél, vesz egy lakást hitelre, majd jön vissza, hogy nem kapott hitelt ilyen-olyan okból. Aztán néz, hogy akkor most mi legyen, és ugyan nem tudnánk-e az egészet visszacsinálni, adjam már vissza a foglalót, lécci-lécci.

Én meg ilyenkor nevetek rájuk, hogy jaj de viccesek már, jó, hát akkor kérjük vissza az ügyvédektől a munkadíjat, az értékesítőtől a jutalékát, a földhivataltól az illetékbélyeget és az összes többit, tuti meg fogják érteni. És az Ügyfél néz, hogy mi, ilyenek vannak? És adjuk már akkor is vissza, ha kell, ír kérvényt, hogy neki kell az a pénz, hát miért nem értjük, hogy lehetünk ilyen szemetek?! És akkor már ordítani sincs kedvem, hogy bazmeg, mit gondolsz, szociális intézmény vagyunk, kifejezetten a hülyék támogatására?! És hogy lehetsz olyan fasz, veszel valamit, és előtte le se csekkelod, van-e rá pénzed?!

És ezek az emberek szavaznak, gyereket nevelnek, kutyát tartanak. Én meg szarok az egészbe és még csak sajnálni se tudom őket.