Este szakítottunk Tyttövel. Nem, ez így nem igaz, én szakítottam, vele. Az okok összetettek, nem akarom kifejteni, itt biztosan nem.

Aztán elmentem a Tandembe amíg ő nekiállt csomagolni, egyedül, mert most megint egyedül leszek, ahogy az elmúlt évtizedben, hiszen ez az én természetes állapotom. És a Tandemben csak egyetlen asztal volt szabad, az, amelyiknél a legelső randinknál ültünk, a kicsi a pincelejáró mellett, jah, a sorsnak van humora. Úgyhogy leültem és ittam a Leffe-öket és szívtam a pipát, és végig az járt a fejemben, hogy haza kellene rohanni, és bocsánatot kérni, meg hogy maradjon, de nem mozdultam, mert nem. És mikor végül mégis hazatértem, még itt volt, és átöleltem és beletöröltem a szemem a fülébe.

Nem tudom mi lesz és hogy lesz.