Az este katasztrofálisan indult, ugyanis a kecó hiábavaló feltúrása után be kellett látnom, valahol elhagytam a Zippomat. Ez nagyobb érzelmi válságot okozott, mintha a Tiszántúlt Romániához csatolnák holnaptól, ráadásul a kutatás miatt el is késtem, végül inkább fönt temetkeztünk a korsókba és hamutartóba.

Hazafelé baktatva pedig ismét nem sikerült megváltani a világot, nem mintha megérdemelné, de ehhez is kezdek már hozzászokni. Viszont éjfél és 3 Leffe után kifejezetten rossz ötlet volt húspácolásba fogni, csak a konyhaszekrény, a kő és a frigó úszott az olivaolajban, ragacsos volt minden, mint cumshot után a műszempilla. Remélem, megéri majd a végeredmény.