A Gyár hat tagú Különleges Különítménye zárt alakzatban hatolt be a terembe. Elöl két Műszakis, középen Dream és a Munkatársnő, hátul a Jogász és a Képviselő. Mindenre elszánt harcosok voltak valamennyien, harcedzett veteránok, akik már sokszor szemeztek a Halállal.
- Ez durva lesz - vetette hátra Dream, ahogy a bejárat melletti kupacra pillantott, ahol a felbérelt biztonságiak az Ügyfelektől elkobzott tárgyakat gyűjtötték. A hideg neon albán rugóskéseken és ukrán katanákon csillant meg,
- Ugyan, csak a szokásos - válaszolt flegmán a Jogász, aztán elhallgatott, mikor meglátta az Uzit. - A picsába.

A teremben félhomály és baljós csend várta őket, az Ügyfelek a falak mellé húzódva adtak utat a különítménynek. A többszáz tekintetből csak úgy sütött az agresszív gyűlölet, és Dream ösztönösen megtapogatta golyóálló mellényét. Ahogy haladtak előre, a pódium felé, a hátuk mögött összezáródott a tömeg. Furcsa, nehéz szag úszott a levegőben. A harcosok felhágtak az emelvény recsegő deszkáira és táskáikat maguk mellé téve a tömeggel szembefordulva felsorakoztak a hosszú asztal mögött. Dreamet elvakították az arcába világító refloktorok, de így is látta a Képviselő arcán végigfutó verejtékcseppet. Előre lépett és belekezdett a beszédbe.
- Tisztelt Ügyfeleink!

A tömeg felzúgott. "Szemetek! Mocskok! Most megdöglötök!" - hallatszott mindenfelől, aztán valahol öngyújtó apró lángja lobbant fel, majd egy nagyobb lángnyelv, ahogy valami belobbant, és Dreambe hirtelen belehasított a felismerés.
- Molotov-koktél! Hogy engedhették be a biztonságiak?! - rivallt a Műszakisokra.
- Nem jelezte a fémdetektor! - nyüszítette az egyik, míg társa veszett gyorsasággal próbált táskája tartalmához férni.
- Készüljetek! - parancsolta Dream, de a többieknek nem volt szüksége utasításra. A többszáz Ügyfél üvöltve lódult meg feléjük, és már repült is az első palack, telibe találva a Képviselőt, akinek a kezében éppen felugatott a gépkarabély, égő fáklyává változtatva a szerencsétlent. A Jogász felől szintén lángcsóva csapott fel, de ez az Ügyfelek első sorának csontjairól égette le a húst. Sikolyok és égő haj szaga töltötte be a termet, aztán a Műszakisokberántották láncfűrészeiket.

- Ügyes - nézett Dream elismerően a Jogászra.
- Dél-afrikai gyártmány - mutatta az Dream felé büszkén a kompakt lángszórót, de többre nem maradt idejük, mert a támadók második hulláma máris a pódiumon volt. A Műszakisok gyakorlottan csaptak előre és a méteres fűrészfogas láncok könnyedén vágták át magukat a húson és csonton, vérrel és levágott végtagokkal szórva meg a küzdőket. Dream hátrált, és a Munkatársnővel shotgunjaikkal próbálták fedezni a többieket, mikor újabb Molotov-koktélok csapódtak közéjük. A Jogász lángszórója hirtelen felrobbant, hatalmas pusztítást és káoszt keltve. Dreaméket a légnyomás egészen a falig dobta hátra, így nem láthatták, amint az Ügyfelek harmadik hulláma maga alá gyűri a Műszakisokat. Éles sikoltozás nyomta el a láncfűrészek hangját, amelyek pillanatokon belül el is hallgattak.

- Menekülj! - ordította Dream a Munkatársnőnek és maga is a legközelebbi ablak felé vetődött. Még látta, amint a Munkatársnő megbotlik a Jogász leszakadt, megpörkölődött fejében, aztán már át is ugrott a zárt üvegtáblán. Záporozó cserepek között, de szabályos bukfenccel érkezett a járdára, majd felpattanva rögtön vissza is fordult az épület felé és az övéről letépett első gránátot bevágta a terembe, majd utána küldte a maradék ötöt is.

A robbanások nyomán valamennyi ablakon lángok csaptak ki, artikulálatlan üvöltések szálltak az éjszakába. A feltűnő égő Ügyfeleket Dream egyesével lőtte le, míg az egész tömb izzó máglyává nem vált. Ekkor Dream a földre ejtve a shotgunját a mobiljáért nyúlt és tárcsázott.
- Szia Egyetlenem! Melegítheted a levest, korábban végeztünk a tervezettnél!

(Igen, ma lakógyűlés volt. Túléltem.)