Az van, hogy a nagyanyámnak minden jel szerint hasnyálmirigyrákja van, ami nagy fájdalmat és biztos halált jelent. Nekem meg csak annyi jutott az eszembe, hogy unokaöcskösnek kábé annyi emléke lesz a dédanyjáról, mint nekem a sajátomról, egy mosolygós, öreg néni, nagy, fekete kendő és ráncos kezek, ülök az ölében, de a hangját már nem tudom felidézni.

De az én gyerekem (ha lesz egyáltalán...) számára már csak egy semmitmondó fénykép lesz, és hiába mesélek majd az életkedvéről, a humoráról, az őszülni nem akaró fekete hajáról, a türelméről, a nevetéséről - semmit se fog jelenteni.

(Se kommentet, se mailt, semmilyen feedbacket nem akarok. Nem azért írtam.)