Otthon felejtettem a mobilt, ő épp a töltőből szopja a naftát, én meg itt bent szívok, olyan érzés, mintha a tökeimtől fosztottak volna meg. (Na jó, lehet, hogy annyira azért nem.) Ami fura, mert eddig nem tartottam magamat mobil-függőnek (mobilomán?), már a takarítónőnek is volt a cégnél, mikor nekem még mindig nem, de most hiányzik, nagyon, mint nekrofilnak a hullaszag.
Aztán hallom itt bent a magánéleti rossz híreket, hogy ennek meghalt, annak ellopták, én meg itt ilyen faszságok miatt rinyálok, emberi természet, az, szóval most inkább befogom.
