Felébredtem, cirka fél napi alvás után és nem köhögök, ó jeee. Húzok ebédelni, aztán teljesítem állampolgári kötelezettségemet teszek egy ikszet valamelyik suttyó neve mellé.

Ültem a Tandemben, fejemen Sophie kalapjával, ami egyrészt női volt, másrészt határozottan kicsi, és csak Borsodira volt pénzem. Hóvége van, jah. És arról beszélgettünk Zorával, hogy kéne kirakni a blogunkra egy "Szingli vagyok, írjatok hát, facér lányok/fiúk!"…

Tegnap este úgy döntöttem, hogy tulajdonképpen gyógyult vagyok, tehát leballagtam a Tandembe elvégezni egy tudományos kísérletet: miként hat az antibiotikum a Leffére? Jelentem, sehogy, legalábbis 2,5 korsóra, úgyhogy hazamentem.

Csak lett új frizurám, illetve inkább rövidebb hajam, mert frizuráról beszélni az esetemben meglehetősen eufemisztikus. És ha már utcán voltam, beszereztem néhány alapvető élelmiszert is, konkrétabban gint és kókuszlikőrt, biztos ami fix alapon.

Elő-nekrológ következik, Kora barátomé, aki 10 óra múlva nekivág, hogy lefusson bő 240 kilométert, hegyen-völgyön át. Megállás nélkül. 36 óra alatt. A baromállatja, megint hónapokig növesztheti majd vissza a bőrt a talpára. Azért valahol irigylem.

Egy darabig a tévéműsort nyálaztam át pixelről pixelre, aztán valahol az Atomvihar című opusnál (film+ talán?) végleg feladtam, a faszom se érti, hogyan képesek ezt a músort emberek órákon át nézni. De már nem tart sokáig az unalom, mindjárt érkezik egy biciklis…

Hajnali fél 8-kor ott toporogtam a fodrászat előtt (már egy hónapja bejelentkeztem), amely határozottan zárva volt. Én meg nem értettem, mert a fodrászom ilyet még soha, úgyhogy vártam és az órámat nézegettem. Aminek a kijelzőjén észrevettem egy igen fontos infót, hogy…

Mindenki - na jó, majdnem mindenki - a Tandemben, sört/bort/töményet kortyolgatva, én meg itthon unatkozom, amit vakarózással próbálok enyhíteni, de valahogy az sem az igazi. Friderikuszt néztem az ATV-n, innen már csak egy lépés a csillárkampóra feldobott kötél meg a sámli.…

A muter hazatért a tunézoktól, csokibarnára sülve, kisimult fejjel, kicsit se voltam irigy. És persze hozott echte tunéziai szuveníreket, nekem például a lentebb láthó 75 ml-es kedvencemet, hogy ne csak szép, de illatos is legyek. (Na jah, a szépséghez egy nagyobb összegű…

Köhögök rendületlenül és unalmasan, a mai napra tervezett programjaimat töröltem (borotválkozás, munka, Tandem, ebéd). Helyette a Mixtura pectoralissal kontaktálok, olyan, mint a kanalas orvosság, csak dizájnosabb kiszerelésben, geci drágán.Továbbá betegség idején igazán szar…