Hajnali fél 8-kor ott toporogtam a fodrászat előtt (már egy hónapja bejelentkeztem), amely határozottan zárva volt. Én meg nem értettem, mert a fodrászom ilyet még soha, úgyhogy vártam és az órámat nézegettem. Aminek a kijelzőjén észrevettem egy igen fontos infót, hogy 28. van, nem pedig 29., kicsit tényleg korán jöttem, baszics. Na ezek azok az egóba szántó élmények, amiket az ember még a pszichológusának is csak vonakodva, piros arccal idéz fel.

Az egészben az a legszarabb, hogy kelhetek holnap is pirkadatkor.