A fürdőgatyámat persze nem találtam meg, naná, még jó, hogy a haverok már lent dekkoltok, így mire leértünk Korával, vettek nekem egy újat. Egy tapadós Filát, azt a fecske fazonút. Alig volt kisebb a kelleténél. Na most én ilyenben utoljára gyerekkoromban, úgy éreztem…

És akkor most távozok, pár óra múlva már a miskolctapolcai barlangfürdőben próbálom leáztatni a szőrt a seggemről, mondjuk ezt a projektet is bukni fogom, az már most látszik. (A szőrtelenítéshez legalább disznópörzsölő hardverre lenne szükség.) Holnap…

Ha az ember bloggerekkel interakciózik (jajdefinoman bírok fogalmazni, baszics!), annak megvan az a negatív következménye, hogy nem lehet utána egy őszintét és kiadósat posztolni a dologról. Hogy A-val milyen istenit dugtunk a konyhaasztalon. Hogy B. mennyire izgatja a fantáziámat,…

Nem tudom, miként nézhetek ki, de a kolleginák szerint az éjszakát nem otthon, nem ágyban és nem alvással töltöttem. Pedig de. Dekoncentráltságomat mi sem jelzi jobban, mint hogy az előbb a wc légtere helyett magamat permeteztem be az illatosítóval. Most mindenesetre kellemes…

A Tandemben kezdtem, de éreztem, hiba lenne túl sokáig ottan maradni, úgyhogy leléptem, mielőtt kinyílt volna a szövegláda. Aztán feküdtünk a fűben a Deákon, az éjjelnappalis bort kortyolgatva, majd indult a trip hazafelé, útba ejtve a Szilvuplét, ahol Jack fűzte a…

Mintha egy kupleráj társalgójában ülnék baszics, nem pedig irodában, a csajok olyan szinten alázósan tárgyalják ki a férfinemet, hogy lelki alapon fogok potencia-gondokkal küzdeni.- ... és az még hagyján, hogy egész este a meccset nézte, de utána egyből elaludt, most mit…

Reggel alig bírtam rádumálni magamat az ágyból való kimászásra, nem álmosság, hanem kedv hiánya, fásult vagyok, mint a 100 éves tölgy. Viszont elkezdtem sportolni, konkrétan lépcsőzés, legalább rákészülök lélekben, hátha egyszer klausztro- és felvonófóbbá válnék.

Na és akkor most húzom le a redőnyt a mai napra, egy elkészült oldallal ismét több a honlapon, lassú vagyok, mint a beszívott csiga, ez persze időnként tud jó is lenni. (A régi vicc, mindig nedves és lassan megy el, vagy az a kakaós csiga? eh, mindegy...) De ebben a tempóban…

Tegnap este Tandem, bloggerekkel, holnap este Tandem, bloggerekkel, kezdek unalmasan egyhangú lenni. Nagy újságok pedig nincsenek. Ez van. Csak a ma este, na arról mit se tudok, fáradt vagyok. mint Télapó a dec24-es munkanap végén, de valahogy kurvára nincs most kedvem itthon ücsörögni…

Most őszintén, hova a francba lehet elkeverni egy lázmérőt?! A gyógyszeres dobozban, az éjjeli szekrényen és mindkét hónom alatt néztem, semmi. És a végbelemben sem érzek szokatlan nyomást, mielőtt valaki rákérdezne. (Igaz, oda nem néztem be.) Kezdem unni ezt az…