Most már el kellene kezdenem csomagolni, pénz, útlevél, óvszer, a lényeg rendben van, fogkefe, ruhák, fényképezőgép, dezodor, könyv, asszem ennyi. Bízom utitársnőmben, ha itthon is hagynék valami fontosat, nála csak lesz. És úgy döntöttem, simára borotválom a pofámat…

Tegnap estére korai hazatérést és mosást terveztem, na ezt a projektet csúnyán bebuktam, 11-ig az Akácfában ücsörögtem, aztán hazatántorgás, bealvás, zag schön. Nem baj, mára nagyjából hasonlóak a tervek, azt még nem tudom, vizes vagy büdös ruhákban megyek-e, majd…

Tegnap este, egy cirka 3 órás esti séta során kölcsönösen betörtük egymást az új cipővel. Ő már nem nyikorog, én enyhén hólyagos vagyok. Vivi azt mondta, kizárt, hogy Rómában a hátán vigyen körbe városnézési célzattal. Továbbá felhívnám minden…

Anyám már megint nekiesett a házasság-témának, mint részeg melós a körfűrésznek. Ezúttal a tradícionalista-vallási húrok pengetése volt soron, az "Egy rendes zsidó feleség kéne neked!" jelleggel, untam nagyon, vitázni se volt kedvem, hogy miért pont zsidó, miért…

Komoly a kísértés, hogy átmenjek picsablogba, és elfilózzak olyan témákról, mint lélek, jövő, tervek, kapcsolat, természetesen csupa nagy betűvel, kell az a rohadt CapsLock a fontossághoz. De túlzottan bekérgesedtem már ehhez.Utoljára vagy 3 éve mozgattam meg e témákban…

Jelzem, még mindig szakdoli-vázlatot írok, és nagyon utálom. Továbbá maga alá temet az entrópia, lassan mindent elnyel a káosz, az íróasztalomat, a szennyestartómat, az időrendemet, a magánéletemet, jó, ez utóbbi sose volt maceramentes, de mostanság valahogy méginkább.…

Új cipő, szép, fekete, bőr. És nyikorog, mint egy T-34-es, idegileg cafatolódok. Légpárna? Kenőanyag? Hangtompító? A végén papucs lesz ebből, már látom.

Nem bírom összevakarni magam, csak kóválygok és bambán nézek ki a fejemből, még az ebéd se bírt lázba hozni. Nyugi van, madárcsicser és esőszag. Nekiesek végre a hugi szakdoli-vázlatának is, mert folyamatosan basztatva vagyok, hogy gyí te, húzzá' mán! Vagy visszafekszem…