Jelzem, még mindig szakdoli-vázlatot írok, és nagyon utálom. Továbbá maga alá temet az entrópia, lassan mindent elnyel a káosz, az íróasztalomat, a szennyestartómat, az időrendemet, a magánéletemet, jó, ez utóbbi sose volt maceramentes, de mostanság valahogy méginkább. Zűr van a fejemben (is), azabaj. És szombaton lelépünk Rómába, addig meg túlélek, mint nyugdíjas a fűtési szezont.