Anyám úgy döntött, hogy unokaöcskösre tekintettel mi is karácsonyozunk, elrendezett mindent, ültünk szépen az asztal körül, hét zsidó, kiegészítve egy műfenyővel (tök élethű, még a levele is hullik), és kissé bizonytalanul, de elszántan karácsonyoztunk. Hitelesek voltunk, mint a becsületről és igazságról szónokló politikus.

Unokaöcskös persze élvezettel ásta bele magát az ajándék-kazalba, bicikli, babaház, szemetesautó, kis konyha meg a faszom se tudja, mi minden, végre rájöttem, miből él a kínai műanyag-fröccsöntő ipar. A konyhát én prezentáltam, úgyhogy reám hárult az instalás - na itt kezdődtek a bajok.

Mikrocsavarok, célszerszám híján egy hámozókés, töménytelen alkatrész, egy elnagyolt vázlat - másfél óra műlva a fanszőrzetemről is izzadság csorgott, a sógor röhögve jegyezte meg, hogy next Xmas, maybe. 85%-os készültségnél feladtam és a mákos bájgliba temettem az arcomat, holnap folytköv. Itthon fedeztem fel egy matricát az előbb a trikómon, azt hiszem, a mosogató leeresztőjét szimbolizálta a köldököm magasságában.