A mai nap szerepjátékkal indult, nem, ez nem a nővérkés vagy szobalányos muri volt, hanem a jogászos: ügyvédnek adtam ki magamat haveri alapon, nyomatéknak egy kártérítési vitában. Díszbe vágtam magam, kisuvickoltam a cipőmet és komor képpel ücsörögtem, időnként benyomva egy fél mondatot szavatossági jogokról, hibás teljesítésről meg kötbérről. Elég sikeres volt a korlátolt, üres ábrázat, mert senki sem vonta kétségbe a hitelességemet, most vagy én vagyok az év színésze díj várományosa, vagy tényleg defalt hülyének nézek ki.