A Tandem dugig volt Mikulással, akárhová nézett az ember, piros sityakot látott. Az egyikről gyorsan kiderült, hogy Dali, a másik szúrós tekintettel rám meredt, és mielőtt megszólalhattam volna, határozottan közölte, hogy nem! nem ülhetsz az ölembe! - na jah, ennek volt némi előzménye... És rádöbbentem, hogy szinte mindenhol ismerős arcokat látok, lent közgyűlt a komplett Pikk-Pakk, Sophie és Iván a Borostyánokkal, Zora Mikulás-sapkában és empatikusan (thx...), Killer valahol a tömeg feje fölött integetett, Hónyomi és Fred diszkréten megbújtak, mintha Mohikánt is láttam volna áttűnni, Búgócsiga krampusz-szarvakkal (nem akart megvirgácsozni), Atissal Hanust próbáltuk telefonon zaklatni (sikertelenül), Perdita a pultnál támasztott meg hátulról, Moonlark a lábaira tett megjegyzéseimet viselte hősiesen, Másholnapot megkértem, hogy inkább mégse szólítson cukorseggűnek, Pan mosolygott, ahogy mindig, Lucia a vesémbe látott, Glória egyszerre volt fejkendős, kedves és dögös. Mint egy gigantikus olasz családi banzáj, linkek nélkül.

És szolgálati közlemény: a névmemóriámnál csak arcmemóriám pocsékabb (amin a Leffe) csak ront, szóval elnézést mindenkitől, akit nem ismertem meg, nyugodtan köszönjetek rám és basszatok le, nem bunkó vagyok, csak defektes. Most pedig megyek vízszintesbe, józanodni.