A projekt kiválóan sikerült, másfél nap normalitás, nem depresszióztam, nem rúgtam be, nem dohányoztam szét a tüdőm, nem szexeltem ja de azt igen, thx to the MÁV. Na azért nem bújatm ki a bőrömből, vittem magammal lájtkólát és szépszemű bloggerlányt, thx neki is hogy bírta a gyűrődést.

És néztem várat, ettem babgulyást, ittam forralt bort, társasjátékoztam, bámultam kilátást és fehér skanzen-házikókat, valamint úgy bebasztam a fejemet egy kocsi csomagtartó-fedelébe, hogy a homlokomon folyt a vér, mert mint írtam, a bőrömből azért nem. Most pedig zökkenés vissza a mindennapokba.