Mikor hajnali 3-kor próbáltam visszaaludni Kora telefonhívása után (ő is részeg volt, naná), az álom határán járva döbbentem rá, mennyire kezdi ez a blog és a bloggerek meghatározni az életemet. Ami nem feltétlenül pozitív.

Délben Zorával ebédeltem és meló után beültünk kávézni is, tünemény volt, mint mindig, megbeszéltük, mekkora faszok vagyunk mindkette. Aztán Tandem, naná, Jack, mint írtam, támasztotta a pultot, olyan átszellemülten bárgyú vigyorral a fején, aminek a letörléséhez minimum láncos buzogány kellene, kész, ennek is vége, nő, naná, sőt, A Nő.

Aztán ugye Killerrel vitattuk meg az apaság kérdéseit (- És, simogatja már a hasát?   - Á, nem. Inkább hány...), közben üdvözlések mindenfelé, konkrétan Montag, Pig és Moonlark ugrik ba, egy mosoly Pantól, majd a hazatántorgás.

Itthon msn Tyttövel és telefon Vivivel, a tartalomról csak ködös emlékeim vannak, asszem jobb is így. Úgyhogy most lehúzok vidékre, bloggermentes környezetbe, viszonylag normálisnak nevezhető emberek közé, és megpróbálok nagyon kispolgárként viselkedni.