Ex-szöszim vidította fel az estémet és csökkentette le némileg a Martini-készletemet, kellemesen eltémázgattunk mindenféléről. És ide kapcsolódik a nők módfelett érdekes viszonya az orális szexhez (népiesen: szopáshoz), ami igencsak különös, na de hát miért pont ezt érteném ugyebár.

Egy részüknek az orál a közösülés (lásd még: dugás) kiváltó alternatívája, gond nélkül művelik és úgy könyvelik el, hogy mivel nem feküdtek le az emberrel, tulajdonképpen szex sem volt, az orál az nem is szex, őket hívom én Bill Clinton-klónoknak. És az álláspont legalább akkora álszent szöveg, mint az ex-elnöké, igen bébi, nem szex? Szóval akár apukáddal is?

Más részük pont az ellenkezője, kefél, mint a nyulak, de szopni azt nem, csak a Kiválasztottét, a Nagy Őét, mert ehhez szerelem kell. Merthogy a szerelem a szájban kummulál eszerint, na de akkor mi van a csókolózással? Logika a köbön. (Különálló, szomorú csoportosulás a noway, akik soha, mert az fűj, hát rájuk kár is több szót vesztegetni.)

És végül vannak, akik úgy kezelik, mint a legtöbb férfi: ez is a szex része, mint sok más, jó, de nincs extra filozófiai-lelki töltete - az, ami és kész. Nah, ismét sikerült srankó szellemi magasságokba emelkedve osztanom az észt, lehet megkövezni baszics.