Ma délután Koráéknál két olyan dolgot is elkövettem, amit még soha. Először is néztem a tévében a New York-i maraton közvetítését, mondjuk a maraton önmagában is beteg dolog, ha Isten azt akarta volna, hogy futva tegyünk meg több tucat kilométert, nem teremti meg a kőolajat és a belsőégésű motort. És hogy mindezt élőben közvetítsék, annál még a háromkéses félautomata tökgyalu is értelmesebb ötlet, na ezt a gondolatot nem osztottam meg a szobában ülő, szálkás izomzatú hosszútávfutók tömegével, inkább zabáltam a pizzát két pofára.

A másik, hogy Alhambrát játszottam, ami egy olyan társasjáték, aminél a veszteseknek nem kell levetniük a ruhadarabjaikat, vicces, tudom, és rögtön nyertem is, mert nem csak szép, de okos is vagyok, meg mázlista, legfőképp.