Tegnap este hazafele menet még a buszon kilőttem a mobilt hogy nyugi legyen és béke, nem mintha ezen múlna, meg a kutya se. Aztán reggel már hiába kerestem, se a szokott helyén, a polcon, se a nadrágzsebben, elkapott a harci ideg rendesen. És kikapcsolt állapotban meg se tudtam csörgetni, mi lesz így velem, drágaszágom, még a Beddinge alá is bekúsztam ég felé pucsító seggel, hogy Kovi is elismerően csettintett volna.

Aztán persze meglett, a párna alá mászott be a dög, nekem meg eszembe jutott, hogy 10 éve, mikor az első kecóba költöztem, még vonalas se volt, naponta leügettem a sarki nyilvános fülkébe kontaktálni a haverokkal, és semmi hiányérzetem nem volt. Igaz, akkor még egy mosógép funkcionált konyhabútorként, és az se zavart. Hedonista, elkényeztetett állat lettem baszics. És élvezem, igen.