Ébredés utáni, a vekker okozta szuicid gondolataimat olyan sikeresen sugároztam szét a környezetemben, hogy a hütőben egy üveg Bacardi Breezer a tettek mezejére lépett, és amint kinyitottam az ajtót, a mélybe vetette magát. Én meg máris bokáig álltam az üvegszilánkos trutymákban, és filózhattam, hogy seprű vagy felmosórongy. (Első gondolatom a napalm volt.)

Egy kisebb vágás árán úrrá lettem a helyzetem, és a romokat tartalmazó szemeteszacskót laza mozdulattal hajítottam a kukába. Azzal együtt, amelyikben egy üveg lájtkóla utazott velem a Gyár felé, úgyis mint napi adag. Majdnem utána ugrottam. Azóta káromkodom, folyamatosan.