Miközben perdita lakásavató bulijának helyszínét kerestem, valami egészen súlyos módon szarrá áztam, még a fanszőrzetemből is csorgott a víz. Mindez mondjuk szót se érdemelne, nem egy különleges, "csak-én-csak-most-csak-itt" élmény, ha emiatt nem kellett volna egész este mezítláb, egy feszes kis sortban és a háziasszony selejtezésre ítélt pólójában feszítenem, melyen hatalmas, ezüsttel gazdagon díszített adidas felirat hirdette a márka értékes voltát. A legenyhébb beszólás, amivel illettek, a "siófoki büfés" volt, morózus is voltam rendesen, még a falat se volt kedvem összehányni.

Mondjuk az, hogy hazafele ismét szétáztam, már inkább csak unalmas volt, mindenesetre a vízből és a hidegből elegem van, olyan szárazat és meleget akarok, amilyen egy szaharai buzibár.