Anyámat olyan mértékben nyugtalanította postaládám immár 10 napja tartó kinyithatatlansága, hogy holnap (ma) reggelre beszervezett nekem egy lakatost. És mindezt este közölte velem, akut kápéhiányos állapotomban, nehogy útba ejtsek hazafelé egy ATM-et, de kedvesen kisegített, konkrétan fél 10-kor felcsörgött a kapuból, hogy no para magzatom, itt a mama meg a pénz (plusz egy csomag rötyipapír a tecsóból).

Épp nem voltam egyedül, mondhatni ex-Szöszimmel múlattuk az időt, nem mintha szex lett volna, ugyan már, én olyat soha, főleg exekkel, na de azért. Éljen a gondoskodó anyai ösztön. Kurva postaláda.