Most filózás következik blogról és blogolásról, szellemi faszverés, de akkor is.

Olvasom az ismerős blogokat, a tömör, semleges hangnemben írt posztokat, és ismerve a háttérsztorikat, értőn bólogatok, hogy aham, na igen. De ha nem ismerném (legalább nagyjából), akkor vagy egy szót sem értenék, vagy "csak" a lényeg maradna ki, akkor meg van egyáltalán értelme olvasni?

Egyáltalán, lehet-e nyíltan, őszintén posztolni a prájvit lájfról úgy, hogy a bloggerek (egy része) kifejezetten belterjes életet él? Egymás között bonyolódnak a szálak, szex, félrekefélések, szerelmek és szakítások, mint egy elécseszett, interaktív szappanopera, és persze a szereplők is olvasgatják egymást. Én pl. az elmúlt egy évben egyetlen "külsőssel" voltam, egyébként csak bloggercsajokkal (mert kedvesek, okosak, szépek és jók az ágyban), tudom, én se vagyok normális. Na most ha valamennyiükről őszintén és részletesen, linkkel, hát már rég letépték/szétrúgták volna a golyóimat, amúgy érthető módon.

Na de ha az ember már a blogjában sem lehet őszinte, akkor minek is ez az egész...?!