Fél év után először hagytam el úgy a lakást, hogy nem valahova mentem (melózni, berúgni, zabálni), hanem csak úgy, élvezetből, sétálni a napfényben fürdő Várban, de gáz már, tiszta túrista-fíling. Sőt, katasztrófa-túrista, amilyen gyermeki örtömet leltem a Dunában, ahogy éppen befele zubogott a 2-es villamos alagútjába a Lánchíd alatt, a Természet diadala az Ember felett meg hasonlók.

A nap további része durva pornográfiába ment át, az a svéd jellegű, hát jó az élet baszics, hehe.