Az este az Akácfában indult, aminek legfőbb jellegzetessége, hogy 50 HUF/dl áron mérik a belváros legjobb tabblettás száraz fehérét, és hogy az etilalkoholt se spórolják ki a nedűből a derék alföldi vegyészek, arra zora és jófiú voltak az élő bizonyíték, merthogy én még az életben nem láttam humanoid létformákat ilyen kevés piától ennyire gyorsan berúgni.

Úgyhogy miután ők hazafelé vették az irányt, én még átballagtam az Ellátóba némi sörért. Na ott már emelkedett volt a hangulat, konkrétan hanus, panna és Dali által, de a totális alkoholmérgezésben megakadályozott egy váratlan telefonhívás. Csajhaver, szállás nélkül maradt, naná hogy mentem kisegíteni, barátokért mindent, most aktuálisan egy ledarált mosogatórongynak érzem magam, ez a max két óra alvás kevés volt.