Férfiembert csak nők és családtagok tudnak igazán felkúrni agyilag, a hugom tehát minősített estnek számít. Az emberölés gondolata is csak vele kapcsolatban merült fel bennem eddig komolyabban, először, mikor rádöbbentem, hogy időnként ő hordja az alsógatyáimat ("Csak nem gondolod, hogy a saját bugyijaimat fogom összevéretni éjszakánként?!"), másodszor pedig akkor, midőn a sokadik, pedagóiai célzattal elkövetett veréssel sem sikerült rávennem, hogy pótolja az általa kifogyasztott wc-papírt, és én megint ott maradtam a rötyin egy üres gurigával, letolt gatyával és hülye arckifejezéssel.
Tegnap este pedig átpöccintette a diplomatervét, hogy nézzem át (értsd: írjam meg), én meg naivan megérdeztem, mikorra kéne. Hát reggelre, jó munkát, köszi, szia! Hajnali fél 3-ra meg is lettem vele. Az előbb hívott, hogy holnapra kéne a másik terv is. Úgyse volt még ma estére fix programomn.
