Ez is egy vicces nap, melóhegyekkel, rohanás, stressz, gyomorfekély, infarktus, ne hamvasszatok, mert utálom a meleget, koszorút kösz nem kérek. A poén az, hogy én elvből igyekszem egészségtelenül élni, de a fenti dolgok sose csaptak igazán tarkón, szégyenlem, de altatót, nyugtatót se próbáltam, kávé max vanília fagyival, és fejfájáscsillapítóval is csupán a Quarelynig jutottam, azt is másnaposság miatt.

Szóval ez a stresszes élet & gyógyszerek kombó valamiért nem megy nekem, olyan ez, mint a homoszexualitás: nincs vele gondom, de gusztusom se hozzá, kispolgári csökevény e vagyok. Megyek is vissza a futószalag mellé.