Magánéletről mostantól vagy jót, vagy semmit, kiszámíthatatlanabb vagyok, mint egy menstruáló hisztérika, továbbá magamon se igazodom el, úgy tűnik, még mindig nem sikerült eléggé elinni az agyamat a kellően egyszerű gondolkodáshoz.

És kaptam idézést, alperes lettem, kurva társasház, kurva közös költség, de ezt akkor sem nyelem le. A poén az, hogy a ház az én pénzemből (is) perel engem, vagyis ha nyerek, valahol akkor is vesztek, végső soron a közös költségemből fizetik az ügyvédet, olyan érzés, mint amikor közlik a tyúkkal, hogy ma rántottát kap ebédre.