Tegnap délután becsapódott az aknagránát a pöcegödörbe a gyárban, miközben épp dolgomat végeztem, hogy egy megható költői képpel idézzem fel a történteket. Továbbá a héber alapból se egy dallamosan szép nyelv, de ha ordítanak rajta, még annyira se az, láttam ezenkívül olasz ügyfeleket rángatózó arccal, mikor levették, mi is az ábra. "Igen, tudjuk, hogy nem erről volt szó, de akkor se, benne áll a pénzetek, úgyis át kell vennetek baszics, vagy elhúzhattok délre és még a zsét is bukjátok, köcsög vagyok, jah" - mondám, és közben mosolyogtam kedvesen, a főnöki utasítás szerint. A meló árnyoldalai.

Hétfőn délben főnöki leordítás várható, seggek szétrúgása és fejek hullása, én mondjuk nem lettem szaros, de akkor is részese vagyok az egésznek, kínos szitu, mint homokos néger tag a MIÉP-elnökségben.