Sose gondolkoztam azon, hogy én része vagyok-e valamely nagyobb társadalmi csoportnak, a szociológia már az egyetemen is hidegen hagyott, hasonlóan a többi tárgyhoz. De az utóbbi egy évben blogokat olvasva, emberekkel csevegve lassan feltűnt, hogy egy halom, én-jellegű egyed lézeng a városban. Huszas, harmincas éveikben járnak, egyetemet/főiskolát végeztek, hamar a saját lábukra álltak, dolgoznak. A lakáshitelt nyögik vagy lakást bérelnek, autójuk általában nincs, az átlagnál kevesebbet tévéznek, viszont többet isznak és buliznak. Szabadidejükben a neten lógnak, olvasgatnak, zenét hallgatnak vagy a haverokkal lógnak valami szórakozóhelyen. Nem, nem szinglik (de utálom ezt a szót baszics!), rendszerint valamiféle kapcsolatuk van, bár az ezek közötti hosszú szünetek sem ritkák, ha esetleg fiatalon meg is házasodtak, néhány év után el is váltak. Nem tűnnek ki külsejükkel a tömegből, semmi ismertetőjegy, viszont majd mindegyiküket fanyar humor és irónia jellemzi.

Emberek, az iskola befejezése és a családalapítás közötti, egyre hosszabbra nyúló időben. Csak azt nem tudom, miért. Félelem? Pénzhiány? A megfelelő pár hiánya? Előbb-utóbb csak feltűnünk egy szociológusnak.