Anyámtól persze megkaptam a magamét, pedig csak a takarítógépért mentem át, de levette, milyen állapotok lehetnek. Hogy olyanok vagyunk, mint a hülye gyerekek (rosszabbak szvsz), semmi felelősségérzet nincs bennem (na ja, és?), mit akarok én az élettől (egy új díványt aktuálisan) és persze a régi nóta: feleség, család, gyerekek.

És először éreztem úgy, hogy igaza van, tényleg öreg vagyok már ehhez, ideje felnőnöm. Csak éppen félek tőle, azabaj.