Szóval holnap új hely, új feladat, egy régi hagyomány viszont tovább él: megint olyasmibe vágok, amihez kurvára nem értek.

Anno első munkahelyemnél mint jogász kezdtem, csórikámék azt hitték, azért, mert van róla papírom, már az is vagyok, gőzük se volt az uv-k tömkelegéről meg személyes hozzáállásomról a joghoz. A második helyen ugye már közgazdásznak kamuztam magam, aki nagyon ottan van a szeren, pedig ugye. El is lébecoltam bő 4 évet így, mondjuk lassan tényleg belejöttem, a végén már én is majdnem elhittem, hogy marketinges vagyok, vicces.

Most pedig pénzügyes leszek, én, kész röhej, a fizetésemet nem tudom hó közepéig se beosztani, jó, hát papír az van, ezzel együtt bevallom, parázok rendesen, itt vajon mit és mikor fogok elkefélni. Na de bátraké a szerencse, mondta a kapitány, majd északnak fordította a Titanic orrát...