Energiaszint a minimumon. Fél hétkor Margitsziget, élménybeszámoló a Spartathlonról, zsíros kenyér, palacsinta, diavetítés. (Aki nem tudná, ez egy futóverseny szellemi kihívásokkal küzdő [=totál idióta] egyedeknek, 245 km hegyen-völgyön át, 36 órán belül.) Merthogy egyik haver lefutotta, letérdelek emberi nagysága előtt, és a talpát is csak azért nem csókolom meg, mert nem maradt rajta bőr, de szószerint értve.

Innen lelépés Titusszal, Dittával és Violával, gyors pohár a Bastille-ban, aztán ők tovább a Josefinába, én meg haza, szégyen, de ez van, hulla vagyok, hó vége van, továbbá megint folyik valami trutyi a bal fülemből, ha szerencsém van, az agyam az, úgyis túl sokat használom újabban. Hétfő este fülészet, ha addig kibírom. Szopacs ezerrel.