Szombat délutáni, félálomban elkövetett döglés közben telefonra riadni nem egy orgazmusközeli élmény. Ditta és Titusz hívott egy esküvőről (Ditta nővéréé amúgy), hogy baj van, előttük egy emlékkönyv, valamit írni kéne bele, segítsek! Mondom jó. De ne legyen trágár. Hát akkor milyen legyen, baszics?! Aztán csak szültem nekik valamit, olyan cukrozott takony jellegű kedvességet. Ha valaha lenne esküvőm (haha!), én legfeljebb az ujjlenyomatait rakatnám bele a vendégeimmel, hogy később legalább azt ki lehessen deríteni, ki lopta el a WC deszkát...