Azt hiszem, ott kezdődtek a bajok, hogy Pink Floyd-dal alapoztam az esti bulira, amitől minimum fura lesz az ember, de én aztán kifejezetten. Pedig a hangulat, az emberek, a kaja tényleg jó volt (csak a kukoricasalátát szippantotta fel nagyon gyorsan a tömeg), inni azt mondjuk alig, mert hát az elmúlt napok után rám fért egy kis tisztulás. De valahogy nem találtam magamat, csak ücsörögtem, alig szóltam, gondoltam is, hogy most aztán tényleg nem vagyok egy élvezetes társaság, és ez persze csak erősítette magát, kész, wazze, amint lehetett, leléptem, ennyi, a következő napokban szigorúan elkerülöm az embereket, max. Olds, további Pink Floyd meg egyebek. Időnként erre is szüksége van az agynak, úgy látszik.