Hazaértem, pirkad, korrekt buli volt, na. Címszavakban.
- Esküvő az úttörővasúton, illetve az egyes állomásokon, Szép Juhászné: szertartás, Széchenyi-hegy: buli a sínek között. És messziről, első ránézésre még elég normálisnak tűnt a násznép, többé-kevésbé szépen felöltözött egyedek. Tornacipőben. Mindenki. A zenészek is. A vőlegény fekete öltönyben, piszkosfehér futócipőben... (Én legalább feketét vettem.) És először láttam mennyaszonyi ruhából miniszoknyás verziót.
- A három nászajándék közül az egyik, aminek részese voltam, fehér póló, viccesnek szánt (saját gyártású) szöveggel. Kár, hogy ezt az ötletet rajtunk kívül még vagy huszan elsütötték, nem baj, Korának és Baginak husszú ideig lesz elegendő pólója, porrongya, macskakosár-bélése.
- A gratulálók hosszú sorában várakozva hosszan törtem a fejem valami szép köszöntésen, de végül csak egy elfogódott "Köcsög!"-öt tudtam kinyögni, amire egy szívből jövő "Kapd be!" volt a válasz.
- Találkozás réges-régi táboros csajjal, jó fej, semmit sem változott, szerencsére.
- Chilei vörös, tokaji fehér, ausztrál vörös, és megint, előről. Jelentem, a külföldiek is tudnak bort csinálni.
- Azt, hogy Viola erősen becsiccsentett, tánc közben vettem észre, mikor lazán kipörgettem, ő meg elszállt, mint jól megküldött csula a szelek szárnyán. De visszajött, és később alig néhányszor kapaszkodott bele a nyakkendőmbe. (A kedvenc Kenzom, wazze!)
- Az emlékkönyvbe a sok kedves gratuláció mellé részemről egy "Próbáljatok a jobbik végére kerülni!" bejegyzés került, de ezért csak az alkohol okolható.
Most pedig alvás ezerrel, este hatig, remélem.
