Nőnap nem tartozik kedvenc ünnepeim közé. (A maga teljes valójában egyetlen ünnep tud átlényegíteni: a szilveszter.) Pedig szeretem a nőket. Csak a napjukat nem.

Cégnél amúgy 14-en vagyunk főnökön kívül (kis cég, csak a pofánk nagy, mint Rocco munkaeszköze), ebből 5 hímnemű egyed. A probléma az, hogy az 5-ből 4-en raktárosok. (Na ki a kakukktojás...? Nyert!) Ami elsőre akár pozitívnak is tűnhet: 9 csaj, 25 és 35 között, diplomásak, a melltartóméretük átlaga pedig tuti eléri a C-t - tisztára paradicsom, mint pedofilnek a játszótér. A valóság naná hogy nem ilyen rózsás. Alig van, akivel "félfiús" témákról lehetrne csevegni (buli, berúgás, autók stb), a kőmacsó témákról nem is szólva. (Kurvázás, barátnő - ha van -, dugás és teljesítmények, amikről a kanok olyan kellemesen kötetlenül tudnak lódítani egymásnak.)

Van viszont "Fú, ugye ez egy új póló?", cipők, Avon, némi gyereknevelés, valamint Cosmo-naptár kigyúrt ürgékkel... (Ez volt DD napi "de-szörnyű-az-élet" rinyája, lehet együttérezni.)