Este úgy döntöttem, korán ágyba bújok. Kipipálva. Aztán nekiálltam html és css ismereteim frissítésének, szakirodalmilag. Azután hajnali fél 5 lett, reggel 9-kor pedig csörgött a belső vekker. Nem tudtam lecsapni.
Vettem unokaöcskösnek egy labdát, engesztelésképpen a múltkori taposásért. Tanúság: labdát ne hagyjon az ember a földön (zacsiban se), mert ha rálép, olyan hátast dob, mint részeg jégtáncos a paraolimpián. Hiába, ez a Sors keze. Vagy az öcskös telekinetikus úton elkövetett bosszúja. Vagy már megint szimplán trehány*figyelmetlen voltam. Mindegy. Fáj a derakam, lehet, hogy öregszem?!
