Október közepén a légkonditól megfázni, az milyen már? Globális felmelegedés, a faszom.

Vajon ha ma 25 ° lesz, akkor miért megya távfűtés? És hova rakta Bejárónő 4.0 a szemeteszsákót? Az élet nagy, megválaszolhatatlanm, örök kérdései.

Vajon miért gondolja a Magyar Telekom hogy jó ötlet drágábban adni a telefont két év hűséggel és előfizetéssel, mintha megrendelni közvetlenül a gyártótól? A félreértések elkerülése végett: magyar gyártói oldalról, nem az Amazonról. Szóval 15 év után kukázom az előfizetésemet, csá Telekom, be is kaphatod.

Hosszú idő óta az első szombat, amikor éjfél után értem haza, wow. Az egyetlen piciny szépséghiba, hogy a Gyárból.

Van-e élet a bárhol?

Na, akkor ma eldőlt, hogy előbb lesz feleségem, mint iPhone 6-om, atomot Cupertinóra.

Most megyek és álomba sírom magam.

Az ősz azzal kezdődött, hogy egy öreg sebész, akinek a modora rosszabb volt egy Rejtő Jenő-regény légiós örmesteréénél, a lábam szabdalása közben kiabált, hogy le ne merjek ájulni a székről. Lefelé csúsztamban próbáltam megvetően nézni, hogy mi, még hogy én, ugyan már, de asszem nem voltam túl meggyőző.

A hugi később együttérzően közölte, hogy amilyen dagadt vagyok, sose kanalaztak volna össze a földről, aztán befuvarozott a Gyárba, ahol félkómában vérezgettem át a napot, és aláírtam pár iratot, amiről azóta sem tudom, mik lehettek.

Első nap az új helyen.

Oké, a Gyár a régi, épp csak kiköltöztünk vidékre, a Középső-Ferencvárosba, immár 20 perc helyett 40, mire beérek, és az se tesz boldoggá, hogy útba esik egy Meki. Egész nap a honvággyal küzdöttem, most már értem, mit élt át Rákóczi Rodostóban, Széchenyi Döblingben, az Egér a Marson.

Asszem néha túldramatizálom a dolgokat.

A legújabb, 4.0-ás verziószámú bejárónőnek gondosan kikészítettem az általam a lakás takarítása tárgyában összeállított kézikönyvet, ami szerintem teljesen érthető, elvégre a megrendelői igények eltérőek. Délután hívott a muter, hogy beszélt a nővel, és tisztázta, hogy csak hülye, rend- és tisztaság-mániás vagyok, de a látszat ellenére hetero. (Ezek szerint meglelte a törülközők között az illatpárnácskákat.)

Próbáltam elmagyarázni, hogy csak azért, mert ragaszkodom hozzá, hogy a fa széklábak havonta egyszer be legyenek dörzsölve méhviaszos kencével, még nem vagyok mániás, majd leraktam a telefont, hogy össze tudjam rakni a boltban a sok kosarat, amit trehány vevők hagytak szét. (Nem, én nem a boltban dolgozom.)

Épp a Gyárigazgatóval voltunk vonalban a hóvégi zárás kapcsán, mi az irodában ültünk, ő a kocsijában egy kontinenssel odébb. A hőség mindkét helyen ugyanolyan volt.

- Pillanat - szakította félbe a beszámolót, - le kell húzódnom. Rakéta, Tel-Aviv felé tart. - Fél percig ültünk és füleltünk, aztán ismét megszólalt. - Azt hiszem, lelőtték. Na folytassuk!

Az üzletnek mennie kell.

Az EFOTT-on két csalódás mindenképpen ért, mármint azon túl, hogy már az első napon duplán lesántultam.

Az elsőt Nagy Feró okozta meg az a fél oktávnyi terjedelem, ami a hangjából maradt, mindez héliumszippantás után. És ha legalább odatette volna magát az alibizés helyett, de még azt se. Hiába, a '80-as évek meg a baboskendő már a múlté, nagyon gyorsan abba kellene hagyni, mert már most is késő.

A másik fájdalmas pont a Karthago volt, 35 év meg kiváló zenészek ide vagy oda, sose volt több egy harmadvonalbeli, sablonos rockbandánál két darab hallgatható számmal. Takáts Tamást viszont annó istenítettem, a '90-es évek elején minden hétfő este ott voltam a néhai Eötvös Klubban, ittam a vbk-t és hallgattam a bluest és a rock'n'rollt, amit a TTDB úgy nyomott, ahogy Hendrix vagy a Rolling Stones sem. És hallgattam az ezredfordulóig, sőt azután is, akkor már az Old Man's-ben. Most meg nem hittem a fülemnek, amikor TT a színpadon dumált mindenféle baromságot, aztán pluszban buzizott egy kicsit és látszott, fel se fogja, mennyire kínos, amit csinál.

A tanulság? Nem szabad megöregedni, baszics.