Végül csak hazaértem egy szolid, alig 15 órás munkanap után, lestrapálva, mint egy buzipornós záróizmai. A hűtőben persze csak pia volt, meg egy fél üveg Nutella, szóval inkább kotortam egy Smack-et a fiókból. Főzni nyilván a francnak se volt kedve, rálöttyintettem egy kis forró vizet, megszórtam a mellékelt kis zacskó gupieleséggel (marha, hát persze, Orbán Viktor meg a fizetéséből él, muhaha), aztán a pultnál állva elnyammogtam a félpuha tésztát.

Közben azon filóztam, hogy 42 éves vagyok, meglehetősen sikeres, mégis úgy élek, mint egy kínai szalagmunkás. (Na, jó, eltekintve a borhűtőtől, az Apple-kütyüktől és a többi, totál felesleges szartól.)

42. A Válasz az Életre, a Világmindenségre, meg Mindenre. Lófaszt.

Csak azért, mert a Szertett Vezérhez délután kettőkor baráti látogatásra érkezik a szovjet pártfőtitkár orosz diktátor, mi a faszért kell már reggel leállítani a 2-es villamost?! Oké, a Bölcs Vezér eladja kilóra a népet és az országot a vágóhídnak, de miért kell ezért extra szopóágra rakni a fél véárost? Komolyan azt hiszi valami IQ-negatív terrorelhárító, hogy a bérgyilkosok a reggeli villamossal akartak a Kossuth térre menni, na de most jól kibasztak velük?

A szombati családi ebédet IX. Károly francia király temetése miatt késtem le, aki amúgy elég jelentéktelen alak volt, és a Szent Bertalan-éjen kívül nem sok minden fűződik a nevéhez. Maga a temetés persze elég nagyszabású meg pompás volt, de rohadt hosszú és unalmas is, szóval kicsit sem bántam, mikor a muter hívása felébresztett, hogy háromnegyed egy van, hol a faszban vagyok már.

Egy ideje egyre furábbakat álmodom.

Ültem a Gyárban, és hallgattam amint a csajok arról beszélnek, hogy ki milyen méretű melltartót hord. Nagyon ideje felvenni egy férfit.

Az egész a zárlatos iPőd-töltővel kezdődött, ami majdnem kinyírta Unpkaöcskös 1.2-t. Ezt a hugi majdnem olyan rossznéven vette, mint az iPodra telepített Tankcsapda, Auróra és Prosectura-számokat. (Hó helyett csak a kurva eső szakad / A Télapó is hol a faszomba marad, mit mondhatnék, a magyar punk gyöngyszemei.)

A dolgok a porszívóval folytatódtak, amit Bejárónő 4.0 gyilkolt le, mint kiderült, a "porzsák nélkülit" úgy értelmezte, hogy vzet kell önteni bele   Ennél több érvet itt most nem is kívánok felhozni az iszlám államok nőpolitikája mellett.

Utolsónak a kilenc hónapos borhűtő döglött be, ennél azért többet vártam a kínai ipartól  (Na jó, valójában nem.) Most itt állok egy halom szobahőmérsékletű borral, mint az állatok, baszics, de komolyan, atomjaira hullik a civilizáció.

Ennél 2015 se lehet rosszabb.

Mivel a hugi mindig a fejemhez vágja, mennyire szar nagybácsi vagyok, Hanukára fél kiló gumicukrot vittem a gyerekeknek, mert hát annak ugye mindenki örül. Nos, a hugi nem örült, vannak emberek, akiknek semmi sem elég. Úgyhogy karácsonyra beszereztem egy mobillal irányítható mini-drónt, speckó faljáró képességgel, aminél kevés királyabb doéog van, mármint ami nem korhatáros vagy illegális. Erre a hugi és a sógor közölte, hogy ők ugyan oda nem adják a gyerekrknek a mobiljukat egy percre se, mert az "nem játék", meg mondtak valamit a falakról és a képekről. A kérdésre, hogy akkor most mi a fenét kezdjek a drónnal, a hugi csak annyit mondott, hogy oldjam meg, értsd: dugd fel, ahova akarod.

Úgyhogy beszereztem egy távirányítót is, konkrétan egy iPod touchot, érted, EGYET a két gyereknek, a hugiék meg oldják meg. (Előbb oldódik meg a közel-keleti helyzet.)

A karácsonyban a szaloncukor kívül az is jó, hogy ilyenkor legalább se sem buziz le a fahéjas illatgyertya miatt.

A Gyár szokásos, kétnapos karácsonyi bulira ezúttal novemberre esett, mert mi ilyen praktikus népek vagyunk. Az egész olyan volt, mint egy retro osztálykirándulás luxus-kivitelben: PETpalackos házipálesz és best of '80's hajnalig, menő szállodában, jó borokkal és annyi kajával, amit két hét Norbi Update se kompenzál.

Mondanám, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, de nem.

A gondot az okozta, hogy nem volt időm híreket olvasni, ezért aztán az esti tüntetésről is megfeledkeztem. Amikor tehát a 2-es villamos lerakott a Széchenyi rakparton azzal, hogy ennyi volt, öreg, tipli, akkor csak néztem kifelé a fejemből igen ostobán, mint extra-primitív NAV-elnök az amerikai követség előtt, ha angolul szólnak hozzá. Így hát elmentem tüntetni, és össze is futottam Tyttö-ékkel, mire rendeltem 20 darab villát, de ez már egy másik történet.

Aki már próbálta november 1-jén olyan egyszerű dolgokat beszerezni, mint egy fej hagyma vagy egy kis koktélrák, azt tudja, hogy nehezebb, mint egy magyar miniszterelnökkel megértetni, miért nem jó ötlet az amcsikat szopatni. De legalább a hugi szónélkül kimosta a Beddinge-huzatomat, és még pénzt se kért érte.