A délig alvás kipipálva, a nap további részét rajzfilmekkel, olvasgatással, teázva(!) fogom tölteni a négy fal között, félálomban. Most minden másra alkalmatlan vagyok, a világ kénytelen lesz várni.

A mai nap öröme a távhő-számla volt, de komolyan, kevesebb, mint 15 rongy, szemben a tavalyi 25-28 ezrekkel, olyan kellemes érzés, mintha egy fehérnemű-modell ikerpár nyalná szimultán a golyóimat hálás tekintettel. (Na jó, lehet, hogy az azért jobb.)Jaha, a beköltözéskori teljes…

A Gyárigazgató kitalálta, hogy a heti meetinget dobjuk fel hangulatilag egy kis kajával, ami hatalmas tálakban konkretizálódott, telis-tele jóféle sajtokkal, olasz sonkákkal és szalámikkal, szárított paradicsommal és sok egyébbel. És mindehhez drága, minőségi vörösborok,…

Valami hirtelen támadt önpusztító vágytól hajtva megnéztem az RTL-en a Hegylakó 5-öt, talán hogy lássam, hol van ennek a sorozatnak a mélypontja. Aztán elgondolkodtam rajta, hogy alighanem a Hegylakó nyerné a "Legjobb első részhez viszonyítva legszarabb folytatás(ok)…

És rájöttem, hogy magánéletről alig írok, pedig van, az elmúlt napokból például egy finom kis háromszög (persze két másik blogger a csúcsokon), volt ott minden, ami szórakoztató. Barátság és féltékenység, homályos motivációk és sértett hiúság, kisebb-nagyobb…

Aztán miután tegnap este jól elkeserítettem magam ronda számokkal, lucia posta eszembe juttatta, mennyire szeretem is én a Pink Floydot és hirtelenjében be is dobtam a lejátszóba a The Wall-t úgy egyben, elvégre a zene a lélek prosztatamasszázsa. Mondjuk ebben a felállásban ez…

Egy kicsit szomorkás a hangulatom máma...(Az istennek se akar a világ az akaratomhoz igazodni baszics.)