Mindjárt indulunk, csatába. Hamarosan nagyon rossz lesz nekem, ha túlélem, jelentkezem. Az égiek legyenek irgalmasak bűnös lelkemhez...

Miután reggel több, mint 3/4 órát vártam a kórházban egy előzetesen "megrendelt" receptre, az egészségügyi rendszer iránti maradék toleranciámat is elveszítettem, ezt valóban atomokra kellene szétverni és kapitalista alapon újjáépíteni. Egymással versengő, privát…

Az előbb kaptam sms-t szőke kolleginától: "És jön [Ügyfélnő] és a műbrokival mögéd settenkedik... Oh Dream, mióta megláttalak, Rád vágyok! Pucsíts te férfiállat!!" Az hiszem, az Ügyfelek a többiekből is beteges gondolatokat váltanak ki. Valahol megnyugodtam.

A sushi egy vicces dolog. A wasabi is. Aktuálisan ég a gyomrom, nem szoktam én hozzá az ilyesmihez, lecsós nigirit és szalonnás makit a népnek. Ja, és nyers hal-ízűt böfögök.

Az egész az erkélyen nyugdíjasozó, otromba, kerek műanyag kerti asztallal kezdődött, ugyanis ki akartam hajítani a francba, és ezen vágyamnak hangot is adtam. Mire Tyttö gyorsan beszerzett valami festéket, hogy akkor ő lefújja. Márvány-mintásra. A női észjárás megértésére…

A vicc az, hogy akár éjfélig is ülhetnék itt, akkor se fejezném be a melót, szóval inkább hazamegyek és eszem egy kis salátát, csak hogy ne csupa élvezet legyen már a napom. Aktuálisan az egész emberiséget rühellem, beleértve a főemlősöket is, győzzenek a csótányok,…

A nap tanulsága: mielőtt lehuppansz a céges rötyi deszkájára, ne feledd el lecsekkolni, van-e papír a tartóban. A részletektől mindenkit megkímélek.