Ha kulcsszavakkal akarnám megragadni a blogger-lét esszenciáját, a (fél)alkoholizmus, nikotinizmus, és az össze-vissza dugás, mellett a macska, bicikli és salsa jut az eszembe. Namármost az első három ugye pipa, bár a dugós rész újabban jóval kevesebb közreműködővel…

Egy alma és egy kefir, mint ebéd, ha más enné, röhögnék, így meg dühöngök, megölték Kennyt, a szemetek. Azabaj, hogy az íróasztal lapja viszont vág hasban, ami több, mint kínos. Ülök, szenvedek, savanyúkat büfögök és egy whopperről ábrándozom. Baconnel.

Hajnali fél 1-kor ott álltam a mosógép előtt és teregettem, amiben nincs is semmi különös, csak ezúttal a fehér pólókkal együtt bugyik és kombinék(?) ömlöttek ki a gépből a kőre, én meg vakartam a fejemet, aztán fellapátoltam az egészet a fregolira. Végül is…

Még egy adag cucc, konkrétan a fürdőszoba-kategóriából, a 120 cm széles, öt fiókos mosdópultot hirtelen elöntötték a kenceficék, mint siófoki büfés pizzát a Globus-kecsöp. Lett még pár aranyos kis állat-szobrocska meg rattan tál és -doboz, a kecó hűvösen elegáns,…

Este csincsillákat fuvarozunk, Tyttötől Sophiékhoz, Jack meg az Opel által, szerintem mondjuk egyszerűbb lett volna saslikot csinálni a rágcsálókból, de hát a női szív és lélek, ugyebár. Úgyhogy most almát eszem, azt legalább nem kell megnyúzni.

Létezik olyan rendszergazda, aki azzal a szöveggel tagadja meg egy Outlook címjegyzék fájl cd-re írását, hogy igen, író van a gépben, de nincs cd-író szoftver?! Persze, naná, államigazgatási szervnél, konkrétan muteréknél. Mondaná inkább, hogy nincs kedve megcsinálni, de ez,…