Lassan három hete jártam már feketében, a Gyárban el is kezdtek érdeklődni finoman, hogy mi van, történt valami? Mondtam hogy jah, kilyukadt az utolsó kék farmerom, maradtak a feketék, azok meg ugye determinálnak minden mást. Szóval nem húzhattam tovább a dolgot, nadrágot kellett vennem, bár tudtam, hogy nem lesz egy prosztatamasszázsos egész estés kéjsikoly.

Aztán tegnap nekivágtam Zarekkel, aki évek óta stylistkodik mellettem és a legelső boltban találtam is egy jó példányt, mondtam, hogy nagyszerű, mehetünk. Hát nem mehettem. Merthogy ugye nem gondolom komolyan, hogy megveszem a legelső farmert, végig kell járnom több üzletet is. Érveim (hogy pont azért kell ezt megvenni, hogy NE kelljen végigmászni más helyeket) leperegtek, mint vadliba egy Boeing 737 szélvédőjéről. Mentünk.

Tíz(?) üzlettel és 3 órával később (addigra abszinth is becsatlakozott a "vegyünk Dreamnek nadrágot"-projektbe), mikor látták, hogy mindjárt zokogva omlok össze, végül megkegyelmeztek és visszamehettem az első üzletbe az első farmerért. Sose fogom megérteni a nőket. De már meg se próbálom.