A muter hónapokig keresgélt a használt autók között, mire végül belátta, hogy ez a mission bizony impossible. (Oké, a projektet nem könnyítette meg, hogy a muternek kisautó kellett, de jó felszereltséggel, automata váltóval, viszonylag erős motorral, a huligánkodó nyugger úri hölgyek választása.)

Visszatekert órák, törésmentesnek hazudott, tálkárosak, és persze mind import, csak garázsban tartott, nyilván. Úgyhogy elment a Hondához, hogy leteszteljen egy Jazzt, és elégedetten közölte, hogy igen, ez kell neki, megveszi. Kérdeztem, hogy mégis, milyen az autó, mire azt a választ kaptam, hogy piros, és nagyon helyes.

Nem, kérem szépen, nekem nem előítéleteim vannak, hanem tapasztalataim.